Idén nyáron egy egyhetes közép-európai körúton voltunk, aminek a középpontja 3 csodálatos nap volt Zürichben.
Ez volt az első igazi alkalom mindannyiunk számára, amikor Svájcban jártunk, nem számítva korábbi átutazásokat. Rengeteg pozitívumot hallottunk az országról, itt volt hát az ideje, hogy saját tapasztalatot szerezzünk. És még az Alpok vagy bármilyen hegy meglátogatása nélkül is mindig életünk egyik legszebb 3 napjaként fogunk erre az útra gondolni.
Tökéletes szállás
A szállás, legalábbis számunkra, az egyik legfontosabb pontja minden utazásnak. Ez alkalommal szerencsére egy olyan apartmant találtunk, ami kielégítette minden kívánalmunkat. Igazából ha bármikor visszatérünk Zürichbe, ez lesz az első hely, ahol megpróbálunk majd szállást foglalni.
A CITY STAY Franklinstrasse Zürich második központjában, Oerlikonban található. Igazából mielőtt megérkeztünk, egy kicsit tartottam is attól, hogy messze leszünk a belvárostól, esetleg valami rossz környéken és foglaltam volna inkább valahol máshol szállást.
De milyen nagyot tévedtem! Egy annyira csodálatos környéken egy annyira csodálatos apartmant sikerült találnunk, hogy nem is vágyhattunk ennél jobbra. Kiderült, hogy az Oerlikon nevű kerület egészen 1934-ig külön település volt, akkor csatolták Zürichhez. Joggal éreztük tehát úgy mintha egy igazi belvárosban lettünk volna.
Az Oerlikon vasútállomás, ahonnan nagyon gyakran indulnak vonatok a zürichi főpályaudvarra, csak néhány perc sétára volt az apartmantól. Szó szerint 15 perc alatt a történelmi belvárosban voltunk vonattal, beleértve még a gyaloglást is az állomásig. Egyik este pedig villamossal jöttünk haza, de az út így sem tartott tovább 20 percnél, miközben a zürichi utcák látványát csodáltuk.
Véleményem szerint ez a környék sokkal jobb hely zürichi városlátogatás esetén, mint sok más, amit belvárosinak hirdetnek. Imádtuk, hogy Oerlikonban lakhatunk, az említettek mellett többek között a szerdánként és szombatonként megtartott piac, vagy a szeretnivaló sajt és kenyér üzletek miatt, ahol az eredeti svájci sajtfondühöz vettük a hozzávalókat.
A legelső svájci utunk és a konnektor átalakító
Azt hittem, hogy mindenre gondoltam az úttal kapcsolatban, és ez így is volt. Majdnem.
Eszemben volt, hogy vegyek néhány svájci konnektor átalakítót, mielőtt elindulunk otthonról, de valahogy elfelejtettem az utazás okozta izgalmak közepette.
Svájcban egyedi dugalj rendszert használnak, az ottani konnektorok csak részben kompatibilisek az EU-s (és Magyarországon is használatos) elektromos csatlakozókkal. Ezért mindenképpen szükséged lesz egy úgynevezett svájci konnektor átalakítóra vagy adapterre.
Mivel nem hoztunk ilyen átalakítót, először megijedtünk, hogy nem fogjuk tudni a laptopjainkat és telefonjainkat tölteni. De ezt a problémát igazából sokkal könnyebb volt megoldani, mint azt gondoltuk.
Csak pár lépésnyire az apartmantól találtunk egy plázát, benne egy elektronikai szaküzlettel. Kiderült, hogy a svájci konnektor átalakító annyira mindennapos eszköz errefelé, hogy gyakorlatilag minden üzletben lehet kapni, ami elektronikai eszközöket árul.
Szóval szerencsére pár perc alatt megoldottuk ezt a helyzetet, és most már tényleg a zürichi látnivalókra és a város felfedezésére koncentrálhattunk.
A gyönyörű város felfedezése
Zürich gyönyörű, és épp megfelelő méretű ahhoz, hogy a történelmi belvárost gyalog bejárjuk. Vonatra vagyis S-bahnra szálltunk, hogy felfedezzük a várost a következő 2 nap során.
Legyen szó akár csak néhány óráról vagy több napról, és függetlenül attól, hogy templomokba vagy múzeumokba kívánsz-e betérni, mindenképp javaslom, hogy szakíts időt a belváros megismerésére.
Az S-Bahnra szállva csupán 8 perc alatt értünk a Hauptbahnhofhoz, Zürich főpályaudvarához. A Hauptbahnhof, ami szó szerinti fordításban főpályaudvart jelent, szinte minden német nyelvterületen megtalálható állomásnév.
Szerencsénkre sikerült egy olcsó, 24 órás zürichi jegyet szereznünk, ami csupán 8,80 Frankba került fejenként. Azt mondom szerencsére, mert ez a jegyet nem olyan könnyű megvásárolni automatából, ha nem ismered a pontos lépéseket. De szerencsére az Oerlikoni vasútállomáson egy vasúti dolgozó segített. Így könnyedén tudtuk felfedezni a várost, hiszen 24 órán át korlátozás nélkül használhattuk minden tömegközlekedési eszközt.
Polybahn Sikló
A sokféle zürichi tömegközlekedési lehetőség közül kiemelkedik a Polybahn Sikló. Ez egy rövid, de festői útvonalat a belváros szívében, a folyóparti városrész és az egyetem között.
A sikló sok városban (pl. Budapesten) turisztikai látványosságként van túlárazva, ám Zürichben a normál tömegközlekedési rendszer részét képezi. Ez azt jelenti, hogy ha rendelkezel zürichi bérlettel, akkor ezt a vonzó kis piros siklót is díjmentesen igénybe veheted.
Mi is ezt tettük, és nagyon élveztük a város panorámáját e röpke kétperces utazás alatt.
A legolcsóbb ebédünk az egyetemi menzán
A Polybahn felső állomásánál található a Zürichi Egyetem. Csupán egy gyors sétát terveztünk az állomás környékén, de váratlanul rábukkantunk a város egyik legolcsóbb étkezési lehetőségére.
Zürich, sőt Svájc általában is a magas árakról híres, és ez különösen igaz az éttermek esetében. Egy átlagos étteremben egyetlen fogás ára is könnyen elérheti a 30 frankot. Ha ehhez hozzáadjuk az italokat és a különféle extrákat, akkor egy étkezés ára gyorsan egekbe szökhet.
Az egyetem menzáján azonban más a helyzet. Itt az éttermi árak töredékéért kiváló minőségű ételeket fogyaszthatsz. Valójában három különböző árkategória van, a legmagasabbat azok fizetik, akik nem diákok és nem egyetemi dolgozók, vagyis például a turisták. De még ebben az árkategóriában is mindössze 15,50 CHF-ért kaptunk egy ízletes tandoori húsgombócot, míg 14,50 CHF-ért egy muszakát. Meggyőződésem, hogy Zürichben sehol máshol nem kínálnak ilyen áron teljes értékű étkezést asztalnál.
Lindt Csokoládégyár
Szinte minden, Zürichről szóló ajánló videó a YouTube-on a Kilchbergben található Lindt Csokoládégyár látogatásával kezdődik, ahol a híres Lindt csokoládék születnek. Mi is ezt a programot választottuk, és a jegyeket már jó előre otthonról lefoglaltuk.
Különösen örülök nem csak a foglalásnak, hanem annak is, hogy a délután öt órát választottuk látogatás időpontjának. Ennek köszönhetően a csokigyár megtekintése előtt az egész napot a városban tölthettük. Ráadásul mi voltunk az egyik utolsó csoport, amely a múzeum hét órai zárása előtt bejutott, így kisebb volt a tömeg, mint a nap folyamán szokott lenni.
A túra maga azonban vegyes érzelmeket váltott ki bennem.
A kakaó történetével foglalkozó rész érdekes volt, de összességében egy tipikus múzeumi sétának tűnt, ahol egyes kiállítási elemek nem is működtek.
De személy szerint nem csak ezért jöttem volna ide. Mint köztudott, az egyik fő ok, amiért az emberek ide látogatnak, az a Lindor trüffelek kóstolása; más szavakkal, hogy ingyenes csokoládéhoz jussanak.
Csalódottságunk forrása
És ekkor érkeztünk a csalódásunkbkz. A csokoládé-szökőkútnál tényleg korlátlanul kóstolhattunk, ami magában hordoz egyfajta különleges élményt. Ugyanez igaz volt egy másik állomásra is, ahol a csokoládétáblák ízét kellett kitalálnunk – ismét nagyszerű lehetőség.
Viszont amikor a Lindor szobába léptünk, csupán 8 különféle ízből választhattunk, ami elsősorban a legnépszerűbbekre korlátozódott. Ez önmagában is csalódást keltett bennünk, mivel reménykedtünk néhány új vagy különleges íz kipróbálásában. A bonbonok ráadásul véleményem szerint túlságosan hidegek voltak – valószínűleg közvetlenül a hűtőből kerültek elő. Egy bonbon igazi élvezetéhez nagyon szűk a hőmérsékleti sáv, így ez további csalódást okozott. Ráadásul a pult mögött álló két Lindt dolgozó szigorúan ügyelt arra, hogy mindenki csak egyet-egyet válasszon mindegyik ízből.
Ne érts félre, 8 bonbon több mint elegendő ahhoz, hogy az ember csokoládé utáni vágyát kielégítse, főleg a korábbi két kóstoló után. És értem én, hogy miért próbálják limitálni a csokoládé mennyiségét. Néhány látogató tényleg csak úgy tömte a zsebeit és a táskáját, míg végül a dolgozóknak kellett közbelépniük. De valahogy mégis rosszul esik, amikor azt hirdetik, hogy „ehetsz amennyit csak akarsz”, aztán mégis szabályoznak.
Másfelől, a dolgozók nem voltak túlzottan szigorúak. Ha egyszerre csak egyet vettél el, megetted, majd visszamentél egy másikért, senki sem szólt rád, hogy állj meg.
Összességében jól éreztük magunkat a Lindt Home of Chocolate-ban, bár kevesebbet kaptunk, mint amennyit vártunk. Egyszer azért mindenképp érdemes ellátogatni ide.
Azonban személy szerint nem térnék vissza, mivel a Lindt csokoládét körülbelül ugyanazon az áron lehet megvásárolni, mint amennyibe a belépőjegy kerül. És emellett számos más, kevésbé ipari, ízletesebb svájci csokoládét is ki lehet Zürichben és környékén próbálni.
A legfinomabb svájci csokoládé
Egészen véletlenül bukkantunk rá egy olyan helyre a város szívében, ahol szó szerint életünk legfinomabb csokibonbonjait kóstoltuk meg. Íme, az igazi svájci csokoládé csúcsa.
Az üzlet, ahol ezt a kulináris élményt átélhettük, a Max Chocolatier nevet viseli, és a Schlüsselgasse-ben található, közvetlenül a Szent Péter templom szomszédságában, a történelmi belváros szívében.
Ha valaki a „mennyei” jelzőt szeretné csokoládéra alkalmazni, ez az a hely, amit mindenképpen meg kell látogatnia. Itt a bonbonok kétségkívül a prémium kategóriába tartoznak, egy kis darab ára meghaladja a 2 frankot, de az élmény minden pénzt megér.
A Max Chocolatier bonbonjait helyben, Svájcban, kézműves mesterek készítik, és ez a minőség minden egyes falatban érezhető. Ez nem az a fajta csokoládé, amit a szupermarket polcain találsz. Rendkívül finom, selymes textúrájú, lenyűgöző ízvariációkkal. Minden szezonra más és más a kínálatuk, mi épp a nyári kollekciójukból kóstolhattunk, amely bőségesen tartalmazott málnát és mandulát.
„Mennyei” – az egyetlen szó, ami igazán méltó a leírásukra.
Ingyenes ivóvíz az utcákon
Amikor az étkezési lehetőségekről esik szó, van egy fontos megjegyzés a zürichi ivóvíz minőségével kapcsolatban. Ezt a tippet már korábban is hallottuk, de saját magunk szerettük volna meggyőződni annak valóságáról.
És valóban, a hír igaz.
Zürich városában minden egyes nyilvános szökőkútból biztonságosan iható a víz. A város annak köszönhetően, hogy számtalan domb és hegy öleli körül, folyamatosan friss és tiszta ivóvizet kap. Tehát mindössze annyi a dolgod, hogy legyen nálad egy üveg, és megtöltsd üveged, amikor csak megszomjazol.
A Zürichi-tó varázsa és a vizek
Ha már a víz témájánál tartunk, Zürich két különböző pontján is volt szerencsénk embereket úszni látni. Bár a lehetőség igen csábító volt, mi magunk végül nem próbáltuk ki. Nézzük, miért nem.
Az első esetben, éppen a Lindt Csokoládégyár látogatásunk után hazafelé tartva, egy megállóval a városközpont előtt szálltunk le a buszról. Egy gyönyörű parkban találtuk magunkat, a Rentenwiese-n, amely közvetlenül a Zürichi-tóra nyújt kilátást. Számos ember élvezte itt a napsütést, és jó néhányan meg is mártóztak a tó kellemesen meleg augusztusi vizében.
Olyannyira vonzónak találtuk a helyet, hogy elhatároztuk, másnap visszatérünk fürdőruhában.
Sajnos a következő napon aztán az időjárás a hónap talán legrosszabb arcát mutatta Zürichben. Felhők gyülekeztek az égen, sőt, némi eső is esett. Így végül nem adódott lehetőségünk a Zürichi-tóban való úszásra ezen az utazáson.
Később, még ugyanazon a napon, miközben a belvárosban sétáltunk, úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy új utat a főpályaudvar előtt. Felfedeztünk egy helyet, a Drahtschmidlisteg-et, ahol az emberek szó szerint egy hídról ugranak bele a Limmat folyóba.
Innen láthattuk, ahogy beleugranak, úsznak egyet a folyóban, majd visszatérnek, és ezt az egészet újra és újra megismételik. Számunkra ez is nagyon vonzó lehetőségnek tűnt, de valahogy mégsem mertünk belekóstolni ebbe az élménybe.
Svájci fondü készítése otthon
Az egyik legemlékezetesebb élményünk Zürichben kétségtelenül az volt, amikor magunk készítettünk fondüt a bérelt lakásunkban.
Természetesen ki szerettük volna próbálni az igazi svájci fondue-t, de mint már említettem, az éttermi étkezések itt igencsak a magasabb árkategóriába tartoznak. Ráadásul nem is akadt olyan étterem, ami annyira megfogott volna, hogy hajlandóak lettünk volna 150 frankot, vagy annál is többet áldozni egy fondü élményre.
Így hát egy helyi sajtboltban találtuk magunkat, nem messze a lakásunktól. Nagy örömünkre fedeztük fel, hogy van saját fondü sajtb keverékük, ami tökéletes lehetőséget kínált arra, hogy autentikus módon készíthessünk fondüt. Egy közeli kedves helyi pékségből pedig igazi svájci kenyeret is sikerült beszereznünk.
Bár egy fotón talán nem tűnik a legpompásabb sajtfondünek, mégis fantasztikus élmény volt magunk készíteni a saját apartmanunkban. Emellett azt is megtapasztaltuk, hogy otthon is könnyedén elkészíthető a legfinomabb fondü, még akkor is, ha nincs külön erre szánt eszközünk.
Zürich: Egy igazán varázslatos város
A német nyelvű Svájc szívében töltött három napunk igazán emlékezetes volt. Zürich lenyűgözően szép és roppant szerethető, ami talán egy kicsit meglepetésként is ért minket, különösen az emberek kedvessége.
Sokan hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a svájciak távolságtartóak és barátságtalanok, de a mi tapasztalatunk ezzel ellentétes volt. Mindenki, akivel csak szót váltottunk, kivétel nélkül segítőkész volt, őszintén és jó szívvel.
Zürich hamar a szívünkbe lopta magát, és már tervezzük a következő látogatásunkat.